Iparos Újság - rólunk írták

XLIV. ÉVFOLYAM, 2000. JÚNIUS 10.

Megannyi nehézség után ismét talpon a lelkes közösség

Emlékszem és is a jobb időkre, a Gárdony és környéke iparosságának jól működő közösségére. Többször jártam a székházukban, részese voltam számos rendezvényüknek. Találkoztam sikeres tagjaikkal a megyei és országos sportrendezvényeken, kiállításokon. Azután nehezebb évek következtek. Volt, amikor napi fizetési gondjaik támadtak. Hallottam, hogy Marosdi János és néhány iparostársa személyesen kereste meg a tagságot: segítsenek a talpon maradásban. Ők egyébként mindig is számíthattak a területi szövetségre, illetve annak jogelődjére és azon szerencsés ipartestületek közé tartoznak, amelyeket a kézműves kamara megalakulása nem ért hátrányosan. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Fejér megyében már az induláskor és később működése során végig példamutató, minden lehetőséget tagsága javára fordítani igyekvő – a KIOSZ-IPOSZ múltját egy percre sem feledő – kamarai vezetés dolgozott.

Mindezekről bővebben is hallhattunk azon a kis ünnepségen, melyet a frissen felújított székházban rendezett a Gárdonyi Ipartestület azok számára, akik a legtöbbet tettek a közösségért. Rauch Antal alelnök köszönthette ezen Szűcs Györgyöt, az IPOSZ elnökét és sajnos nem üdvözöltette Gárdony és négy másik település – Baracska, Lovasberény, Martonvásár, Pákozd – meghívott polgármestereit. Kár, mert meggyőződhettek volna arról, hogy az ipartestület és tagsága él, dolgozik saját közösségéért és szűkebb pátriája érdekében.

A bevezetőben már említett nehézségekről, az ipartestület életének mélypontjáról kendőzetlenül beszéltek. Nincs ugyanis szégyenkezni valójuk. Túljutottak rajta. Marosdi János elnök, aki – állítják, hogy korát meghazudtoló munkabírással, fiatalos lendülettel – „cipelte a hátán az ipartestületet”. És persze nem csak ő, hiszen az iparostársak segítsége nélkül egyedül kevésnek bizonyult volna. A lényeg az, hogy már jobban mennek a dolgok. Egyre több fiatal iparos is úgy gondolja szívesen csatlakozik e közösséghez és dolgozni is kész érte.

Ezt a tiszteletreméltó igyekezetet méltatta és köszönte meg a kitartást Szűcs György. Majd beszélt a kézműves  iparosságnak a történelem különböző korszakaiban betöltött szerepéről és tájékoztatást adott az IPOSZ aktuális teendőiről.

Az ünnepségen IPOSZ-Díjban részesült: Liszi Mihály kőműves (Agárd), Nagy Lajos autószerelő (Baracska), Mahner Dezső gatteros (Gárdony), Süle Ferenc cukrász (Martonvásár), Aranykoszorús Mester kitüntetést Marosdi János villanyszerelő (Gárdony), Molnár Jenő kőműves (Agárd), Petrik Ferenc kőműves (Agárd), Rauch Antal fényképész (Gárdony), Ezüstkoszorús Mester kitüntetést Krár Ferenc asztalos (Pákozd) kapott. Elismerő Oklevéllel jutalmazták az alábbi mestereket: Dávid Zoltán vízvezeték-szerelő (Gárdony), Tatai Sándor villanyszerelő (Baracska), Szeti Ferenc asztalos (Lovasberény), Szabó Béla fafűrészelő (Pákozd) és Tulics György cukrász (Agárd).