Lengyel testvérvárosi látogatás

Gárdony város képviseletében utaztunk a lengyelországi Zary városba (a német határnál, Berlin magasságában található). A cél: testvérvárosi szerződés aláírása. A Gárdonyi Ipartestületet alulírott, én képviseltem.

A programunk a város megismerését illetően sokirányú volt. A lenyűgöző szecessziós, eklektikus főtéren főzte szakácsunk a magyar guláyst három bográcsban, képviselőink tálcán kínálták a híres agárdi pálinkát, a Csóbor jó bort, a paprikás szolbász kóstoló falatokat az odasereglett járókelőknek. Azt hiszem, nagy népszerűségre tettünk szert. Nem szólva a dinnyési "Iglice" asszonykórusról, akik vidám magyar népdalokkal szórakoztatták a jelenlévőket. Az ünnepélyes testvérvárosi szerződés aláírasakor is elkápráztattak bennünket énekükkel, táncukkal, jókedvükkel, természetességükkel.

Emlékfát is ültettünk a parkan. A Gárdonyi Ipartestület nevében én is dobtam rá egy lapát földet.

Az ipari területeket is bejártuk, a fafeldolgzás ("OSB" lap készítés) és az üvegipar a legjelentősebb. A városon kívül, korszerű ipari telephelyeket, nagy üzemi csarnokokat, jó utakat építettek. Nincs munkanélküliség, az ipari terület mindenkinek ad munkát. A kisvállalkozások száma igen alacsony. A 30 ezer fős zaryban a lakosság 80 %-a panelházakban lakik, most indult be a családiházas beépítés.

Esténként jazz-koncertek voltak a városi parkban, ott dagonyáztak a zöld és lila hajú fiatalok, mivel szakadt az eső. Habár cska permetezett, azt fel sem vettük.

A berlini kirándulásunk emlékezetes eseményei voltak: a "FAL" látványa, a Reichtag üvegkupolája, ahova ingyen be lehetett jutni, sok órás sorban állás után, a Brendenburgi kapu, ahol élő katonaruhába öltözött szobrokkal fotóztatták maguka a turisták sok-sok euróért. Az új csupafém-csupaüveg hivatali negyed számomra lélektelen és falanszter-jellegű volt (ahova Bonnból átköltöztek a nyugatnémet államhivatalnokok).

Megbeszéltük a hagyományos nyári művésztelep (Plain air) időpontját.

Remekül utaztunk, pazar vendéglátásban volt részünk, nagyon szívélyesek és nyitottak a testvérvárosi lengyel emberek. Nagyon érvényes volt a régi mondás: "Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten"

Tóthné Szabó Magdolna
okl. építészmérnök